Angol reggeli recept – az igazi kalóriabomba
Az angol reggeli eredete minden bizonnyal az angol vidéki életre vezethető vissza, ahol a munkába induló földműveseknek szüksége volt egy igen laktató reggelire, hogy igazán beinduljon a szekér.
Klasszikus angol táj
- Nehézség (0% = nagyon könnyű, 100% = szinte lehetetlen, de mi persze megcsináljuk) 16%
- Az ár (0% = nem kerül semmibe, 100% = nagyon drága) 12%
%
szereti a receptet
Hozzávalók
- 2 db csiperkegomba
- 2 db tojás
- 2 ek olaj vagy sertészsír
- 2 db paradicsom
- 6-8 szelet bacon szalonna
- 2 db grillkolbász
- 150 g konzerv vörösbab (egyszerűbb paradicsomos konzervbabbal, de nekem nem volt itthon)
- 30 g paradicsomszósz
- 1 gerezd fokhagyma
- só, bors
- 2 szelet toast kenyér
Tudtad-e?
A szendvicset egy angol arisztokratáról, John Montaguról, azaz Lord Sandwichről nevezték el. A legend szerint ő maga volt az étel feltalálója. A hírek szerint olyan szenvedélyes kártyajátékos volt, hogy egy pillanatra sem szerette volna abbahagyni a játékot, így azt kérte, hogy a neki készített húst tegyék két szelet kenyér közé, hogy ne piszkolódjon be a keze és folytathassa a zsugázást. Nem mellesleg, korábban róla nevezték el a Hawaii-szigeteket is.
Ahogy én készítettem
1 lépés
A bacont kevés forró zsíron kisütöttem, majd kiszedtem a tányérra,
2 lépés
Ugyanabban a serpenyőben kis hozzáadása után megsütöttem a kolbászt, mellette pedig a szeletekre vágott gombát, amit apróra vágott fokhagymával, sóval és borssak ízesítettem.
3 lépés
Mikor a gomba elkészült, kiszedtem és a helyére betettem a félbevágott paradicsomot illetve a vörösbabot, amelyet egy kevés paradicsomszósszal bekevertem. 7-8 perc sütés után a kolbásszal együtt kivettem.
4 lépés
Egy tiszta serpenyőben egy kevés olajra ráütöttem a két tojást és 3-4 percig sütöttem, én a sárgáját hígabban szeretem. Értelemszerűen, aki szeretné, hogy jól átsüljön az hagyja egy picit tovább. Míg a tojás készült, bedobtam két toastkenyeret a kenyérpirítóba, hogy a végén együtt tálaljam az egészet.
Ami még a klasszikus angol reggeli alkotója, az a híres black pudding (véreshurka), amit én ezúttal kihagytam. No nem azért mert nem szeretem, egyszerűen nem volt itthon.
